Amazonit - Füstkvarc - Rózsakvarc 8 mm-es karkötő

Az amazonit, más néven amazonkő, egy zöld tektoszilikát ásvány, a káliumföldpát egy fajtája, amelyet mikroklinnek neveznek.Kémiai képlete: KAlSi3O8, amely polimorf az ortoklázzal szemben.

Nevét az Amazonas folyóról kapta, ahonnan korábban zöld köveket kaptak, bár nem ismert, hogy ezek a kövek amazonitból származtak-e. Jóval több, mint háromezer éve használják ékszerként, amint azt a Közép- és Újbirodalom Egyiptom és Mezopotámia régészeti leletei tanúsítják, ókori vagy középkori hatóság nem említi. Először csak a 18. században írták le külön ásványként.

A túlnyomórészt triklinikus káliumföldpátok zöld és zöldeskék fajtáit amazonitnak nevezik. Időnként csiszolják és drágakőként használják.

Az amazonit egy korlátozott előfordulású ásvány. A bronzkori Egyiptomban a keleti sivatag déli részén, Gebel Migifben bányászták. A kora újkorban szinte kizárólag az Ilmenszkij-hegységben található Miass területéről szerezték be, 80 km-re délnyugatra az oroszországi Cseljabinszktól, ahol gránitkőzetekben fordul elő.

Ma már több helyen bányásszák, így az amazonit a világ különböző helyein is előfordul.

A füstkvarc a szilícium-dioxid (közismert nevén kvarc) (SiO₂) sötétszínű, nagykristályos szerkezetű változata. Színének változatai: sárgásbarna, barna, füstszürke, fekete. Színét a szomszédos kőzetek radioaktív besugárzása befolyásolja.

A barnaszínű füstkvarcok színe a szegfűbarnától a füstbarnán keresztül, egészen a feketésbarnáig terjed, az egészen feketeszínű kristályoknak morion a neve. A füstkvarc fennőtt kristályokban fordul elő; kristályai általában nagyobbak az ametiszt kristályainál, nagyságuk centiméterestől közel méteresig terjedhet, de átlagosan 5-15 centiméteresek. A kristályok rendszerint karcsú, romboéderlapok koronázta oszlopok; gyakoriak a trapezoéderlapok is. Csavart kristályok nem tartoznak a ritkaságok közé.

A kristályok átlátszóak, áttetszőek; a fekete színűek átlátszatlanok. A színeloszlás egyenletesebb, mint az ametisztben, de sötétebb és világosabb foltok színezte kristályok sem ritkák. A sötét színű füstkvarcok pleokroizmusa elég erős; szegfűbarna-világos vörösesbarna. Némelyik füstkvarc gyengén ibolyás árnyalatú. Homokfürdőbe ágyazott és óvatosan hevített füstkvarc színe aránylag alacsony hőmérsékleten sárga színbe megy át. A melegítéssel sárgított füstkvarcok éppen úgy, mint az ametisztek, topáz néven kerülnek forgalomba. Oroszországban a mursinkai-pegmatitban előforduló füstkvarcokat kenyérbe sütik vagy hamuba ágyazva hevítik, és így sárgítják.

A füstkvarc ásványi zárványai között a rutil-tűk a leggyakoribbak. Szabad szemmel látható, nagyobb folyadékzárványok nem gyakoriak; mikroszkopikus folyadékzárványok tömeges fellépte gyakran okoz zavarodást a kristályok belsejében.

A rózsakvarc vaskos, kristályos tömegekben, a rózsaszínnek számos árnyalatában előforduló kvarcváltozat. Színe a fehéresrózsaszíntől a sötétrózsaszínűig változik, néha ibolyás, máskor sárgás árnyalattal. A színeloszlás egyenletes, de nem ritkák a felhősen, foltosan színezett darabok sem; színezőanyaga a mangán. Kellemes színe nagyon érzékeny; erősebb fénynek kitéve, hamarosan kifakul. Hevítve 575 °C-nál színét veszti. Röntgen- és ibolyántúli sugarak hatására barna, rádiumbesugárzásra sötétbarna-feketeszínűvé alakul át. Áttetsző; egyes dél-afrikai darabjai majdnem teljesen átlátszóak. Anyaga rideg, törése kagylós vagy egyenetlen. Zsírfényű, csiszolt és fényesített darabjai üveg fényűek.

A rózsakvarc ritkán fordul elő jól fejlett kristályokban; nagyobb kristályos tömbök alakjában találják a pegmatit-telérekben. Jelentős lelőhelyei: Urál-hegység, Brazília (Minas Gerais, San Miguel), Madagaszkár, Amerikai Egyesült Államok (Colorado, Észak-Karolina, Dél-Dakota, Maine) és Dél-Afrika.

^{Forrás: wikipedia}

^{Forrás: wikipedia}